Egzakt differenciálegyenletekMielőtt rátérnénk az egzakt differenciálegyenletek tárgyalására, érdemes felidéznünk a kétváltozós függvények felhasználásával készített egyváltozós függvények deriválására szolgáló formulát, a láncszabályt.Állítás. Ha az F=F(x1,x2) kétváltozós függvény mindkét változója szerint deriválható, továbbá az u=u(x) és v=v(x) egyváltozós függvények deriválhatóak, akkor a egyváltozós függvény deriválható és
Megjegyzés. Ebben az alfejezetben kétváltozós függvények változóira az x1, x2 jeleket használjuk az eddigi x, y helyett, hogy az y betű kettős jelentése (egyrészt változó, másrészt függvény) ne okozzon kezdetben zavart. Később, a feladatok során is visszatérünk a megszokottabb x, y változókra.
Ismétlésképpen mutatunk néhány példát a láncszabály alkalmazására. 1. példa. F(x1,x2)=x1+x2. Ekkor .Továbbá , , így . (Azaz visszakaptuk az összeg deriválási szabályát.) 2. példa. F(x1,x2)=x1x2. Ekkor .Kiszámítva a parciális deriváltakat: ezértazaz visszakaptuk az ún. logaritmikus deriválás szabályát.
Írjuk fel a jobb oldalon szereplő f függvényt az alábbi alakban: . Ez az átalakítás persze nagyon sokféleképpen megtehető, mi ezek közül kiválasztunk egyet. Azzal majd később foglalkozunk, hogy hogyan célszerű ezt megtenni. Így egyenletünk az alakba, vagy átrendezés után a
(58), és így (57) megoldásának alapötlete a következő: vegyük észre, hogy (56) jobb és (58) bal oldala elég nagy hasonlóságot mutat. Valóban, ha a függvényre alkalmazzuk a (56) alatti láncszabályt (u(x)=x, v(x)=y(x) választással), akkor a
Ezzel bebizonyítottuk az alábbi állítást. Állítás. Ha a (58) egyenlethez létezik olyan F függvény melyre (60) és (61) teljesül, akkor az y=y(x) függvény pontosan akkor megoldása a (58), és így a (57) differenciálegyenletnek, ha y deriválható és valamilyen valós c állandóval kielégíti a (63) egyenletet.
Így differenciálegyenletek egy fontos osztályára fel tudjuk írni a megoldást, (még akkor is, ha (63) csak implicit alakot ad meg). Érdemes bevezetnünk differenciálegyenletek ezen osztályára egy elnevezést. Definíció.differenciálegyenlet} Ha a (58)-ben szereplő g és h függvényekhez létezik olyan F=F(x1,x2), mindkét változója szerint kétszer folytonosan deriválható függvény, melyre (60) és (61) egyaránt teljesül, akkor a (58) differenciálegyenletet egzaktnak nevezzük.
Tehát az egzakt (58) differenciálegyenlet megoldásának meghatározását visszavezettük algebrai egyenlet megoldására, azaz a differenciálegyenletet megoldottuk. Ehhez csupán az kellett, hogy ismerjünk egy olyan F függvényt, amely kielégíti (60)-et és (61)-et is. Ezért természetszerűleg merülnek fel a következő kérdések.
Az első két kérdésre az alábbi tétel adja meg a választ, míg az utolsó kérdéssel a következő, 2.5.1 alfejezet foglalkozik. Tétel. A (58) differenciálegyenlet pontosan akkor egzakt, ha
Bizonyítás. Tételezzük fel először, hogy (58) egzakt és legyen F olyan kétszer folytonosan differenciálható függvény, melyre (60) és (61) teljesül. Mivel F kétszer folytonosan differenciálható, ezért a (Young-tétel szerint) a vegyes másodrendű deriváltak egyenlőek, azaz
Továbbá
Most belátjuk: (64) elégséges ahhoz, hogy létezzen F, melyre (60) és (61) teljesül, azaz (58) egzakt. Bizonyításunk alkalmas lesz arra, hogy megfelelő F-et meg is kaphassunk. A (60) alatti összefüggés (amely tulajdonképpen egy F-re vonatkozó parciális differenciálegyenlet) minden rögzített x2-re egy , ,'' típusú közönséges differenciálegyenlet, amelynek F pontosan akkor megoldása, ha F valamilyen c1 egyváltozós függvénnyel felírható az
Hasonlóan, F pontosan akkor elégíti ki (61)-t, ha létezik c2 egyváltozós függvény, amellyel
Be kell most bizonyítanunk, hogy (64) fennállta esetén (68) és (69) egyaránt fennáll valamilyen c1-gyel, illetve c2-vel. (Megjegyezzük, hogy konkrét feladatok esetén c1-et és c2-t próbálgatással rendszerint könnyű megtalálni.) Jelöljük az (64)-ban szereplő, egymással egyenlő deriváltfüggvényeket r=r(x1,x2)-vel. Hasonló meggondolással, mint az előbb, a összefüggésből a egyenlőséget nyerjük. Ezt visszahelyettesítve (68)-be a vele ekvivalens
Hasonlóan, (69) egyenértékű az
E két feltétel, (70) és (71) mindegyike fennáll, ha Ezzel a c1 és c2 függvénnyel tehát (68) (69) teljesül, ahonnan már következik (60) és (61), amit bizonyítanunk kellett.
Lássunk most néhány példát az előzőek alkalmazására. kezdetiérték-feladatot! Megoldás: A kezdetiérték-feladatnak egyértelmű megoldása létezik, mert a differenciálegyenlet jobb oldalának az (x0,y0)=(1,2) környezetében y szerinti folytonos deriválhatósága miatt teljesíti a Lipschitz-feltételt (v.ö. egzisztencia és unicitási tétel, (1.4) alfejezet). Átszorozva a differenciálegyenletet a jobb oldal nevezőjével rendezés után a differenciálegyenlethez jutunk. Az átrendezést megtehettük, mert a szorzótényező, az eredeti differenciálegyenlet nevezője 0-tól különböző, legalábbis a kezdeti érték közelében: x=1 és y=2 esetén a nevező 4-1=3.Vizsgáljuk meg, hogy az előálló differenciálegyenlet egzakt-e! Mivel ezért a parciális deriváltak egyenlősége miatt az egyenlet egzakt. Keressünk megfelelő F függvényt!
F(x,y)=x2y+3x3-y2 függvény felhasználásával a kezdetiérték-feladat megoldásaira azx2y+3x3-y2=k implicit alakot kapjuk, ahol k alkalmas valós szám. A kezdeti feltételből k-ra 2+3-4=k, azaz k=1 adódik, így a kezdetiérték-feladat megoldása kielégíti azx2y+3x3-y2=1 egyenletet. Ez másodfokú y-ra nézve, amelyet megoldva (csak azt a gyököt tartva meg, amely a kezdeti feltételt is kielégíti) a kezdetiérték-feladat megoldása
Megjegyezzük, hogy ha nem akarunk a feladat megoldása során az említett
egzisztencia- és unicitási tételre hivatkozni, akkor elegendő az y-ra
(74) alatt kapott formulát visszahelyettesíteni az eredeti differenciálegyenletbe, hogy
meggyőződjünk: valóban kielégíti a differenciálegyenletet.
y(0)=2 kezdeti értékhez tartozó megoldását!Megoldás: Mivel és ezért a differenciálegyenlet valóban egzakt.Határozzuk meg most F-et! ezért továbbá ezért még is fennáll alkalmas c1 és c2 függvényekkel. Ezeket megválasztva a módon F-re azF(x,y)=(4x3+x+1)y+x2+6x, így a differenciálegyenlet megoldásaira a összefüggést nyerjük.A kezdeti feltételt figyelembe véve k=2 adódik, ezért a kezdetiérték-feladat megoldása: kezdetiérték-feladatot! Megoldás: A differenciálegyenlet egzakt, hiszen a jobb oldalak egkyenlők az alábbi összefüggésekben: F meghatározásakor az alábbiakat kapjuk. ezérttovábbá ezért A választással F-re adódik. A differenciálegyenlet megoldásait ezért az egyenletek megoldásai adják meg.Az y(5)=0 kezdeti feltételt figyelembe véve .Ezért a kezdetiérték-feladat megoldására az implicit alakot kapjuk. Ebből explicit alakot is nyerhetünk:
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Készült a SZIF-MML-rendszer felhasználásával |