[*]
[*]
[*]

[*]
index


Egzakt differenciálegyenletek  

Mielőtt rátérnénk az egzakt differenciálegyenletek tárgyalására, érdemes felidéznünk a kétváltozós függvények felhasználásával készített egyváltozós függvények deriválására szolgáló formulát, a láncszabályt.[*]

Állítás.  Ha az F=F(x1,x2) kétváltozós függvény mindkét változója szerint deriválható, továbbá az u=u(x) és v=v(x) egyváltozós függvények deriválhatóak, akkor a

\begin{displaymath}
\varphi(x)=F(u(x),v(x))\end{displaymath}

egyváltozós függvény deriválható és  
 \begin{displaymath}
{\varphi}^\prime(x)=\frac{\partial F}{\partial x_1}(u(x),v(x...
 ...ime(x)+\frac{\partial
F}{\partial x_2}(u(x),v(x)){v}^\prime(x).\end{displaymath} (46)

Megjegyzés. Ebben az alfejezetben kétváltozós függvények változóira az x1, x2 jeleket használjuk az eddigi x, y helyett, hogy az y betű kettős jelentése (egyrészt változó, másrészt függvény) ne okozzon kezdetben zavart. Később, a feladatok során is visszatérünk a megszokottabb x, y változókra.  



Ismétlésképpen mutatunk néhány példát a láncszabály alkalmazására.

1. példa. F(x1,x2)=x1+x2. Ekkor $\varphi(x)=u(x)+v(x)$.Továbbá $\frac{\displaystyle\partial F}{\displaystyle\partial x_1}(x_1,x_2)=1$, $\frac{\displaystyle\partial F}{\displaystyle\partial
x_2}(x_1,x_2)=1$, így ${\varphi}^\prime (x)=1\cdot{u}^\prime(x)+1\cdot{v}^\prime(x)$. (Azaz visszakaptuk az összeg deriválási szabályát.)

2. példa. F(x1,x2)=x1x2. Ekkor $\varphi(x)={u(x)}^{v(x)}$.Kiszámítva a parciális deriváltakat:

\begin{displaymath}
\frac{\partial F}{\partial x_1}=x_2
{x_1}^{x_2-1},\qquad\frac{\partial F}{\partial x_2}={x_1}^{x_2}\ln(x_1),\end{displaymath}

ezért

azaz visszakaptuk az ún. logaritmikus deriválás szabályát.   



Ezek után térjünk rá az  
 \begin{displaymath}
{y}^\prime(x)=f(x,y(x))\end{displaymath} (47)
differenciálegyenlet megoldásának tárgyalására.

Írjuk fel a jobb oldalon szereplő f függvényt az alábbi alakban: $f(x_1,x_2)=-\frac{\displaystyle g(x_1,x_2)}{\displaystyle h(x_1,x_2)}$. Ez az átalakítás persze nagyon sokféleképpen megtehető, mi ezek közül kiválasztunk egyet. Azzal majd később foglalkozunk, hogy hogyan célszerű ezt megtenni.

Így egyenletünk az

\begin{displaymath}
{y}^\prime(x)=-\frac{\displaystyle g(x,y(x))}{\displaystyle h(x,y(x)}\end{displaymath}

alakba, vagy átrendezés után a  
 \begin{displaymath}
g(x,y(x))+h(x,y(x)){y}^\prime(x)=0\end{displaymath} (48)
alakba írható.

(58), és így (57) megoldásának alapötlete a következő: vegyük észre, hogy (56) jobb és (58) bal oldala elég nagy hasonlóságot mutat. Valóban, ha a $\varphi(x)=F(x,y(x))$ függvényre alkalmazzuk a (56) alatti láncszabályt (u(x)=x, v(x)=y(x) választással), akkor a  
 \begin{displaymath}
{\varphi}^\prime(x)=\frac{\partial F}{\partial x_1}(x,y(x))+\frac{\partial
F}{\partial x_2}(x,y(x)){y}^\prime(x)\end{displaymath} (49)
egyenlőséget kapjuk. Amennyiben

fennáll, akkor (59) jobb oldala megegyezik (58) bal oldalával. Ekkor tehát (58) a fenti F-fel a  
 \begin{displaymath}
{\varphi}^\prime(x)=0\end{displaymath} (50)
alakot ölti. Egy függvény deriváltja pontosan akkor zérus egy intervallumon, ha az illető függvény állandó, ezért (62) akkor és csak akkor áll fenn, ha létezik , mellyel

\begin{displaymath}
\varphi(x)\equiv c,\end{displaymath}

azaz  
 \begin{displaymath}
F(x,y(x))\equiv c.\end{displaymath} (51)

Ezzel bebizonyítottuk az alábbi állítást.

Állítás. Ha a (58) egyenlethez létezik olyan F függvény melyre (60) és (61) teljesül, akkor az y=y(x) függvény pontosan akkor megoldása a (58), és így a (57) differenciálegyenletnek, ha y deriválható és valamilyen valós c állandóval kielégíti a (63) egyenletet.  



Így differenciálegyenletek egy fontos osztályára fel tudjuk írni a megoldást, (még akkor is, ha (63) csak implicit alakot ad meg). Érdemes bevezetnünk differenciálegyenletek ezen osztályára egy elnevezést.

Definíció.differenciálegyenlet} Ha a (58)-ben szereplő g és h függvényekhez létezik olyan F=F(x1,x2), mindkét változója szerint kétszer folytonosan deriválható függvény, melyre (60) és (61) egyaránt teljesül, akkor a (58) differenciálegyenletet egzaktnak nevezzük.  



Tehát az egzakt (58) differenciálegyenlet megoldásának meghatározását visszavezettük algebrai egyenlet megoldására, azaz a differenciálegyenletet megoldottuk. Ehhez csupán az kellett, hogy ismerjünk egy olyan F függvényt, amely kielégíti (60)-et és (61)-et is. Ezért természetszerűleg merülnek fel a következő kérdések.

  • Hogyan tudjuk megállapítani a (58) differenciálegyenletről, hogy egzakt-e vagy sem?
  • Ha tudjuk, hogy egzakt, akkor milyen eljárással kaphatunk meg egy megfelelő F-et?
  • Ha nem egzakt, akkor hogyan lehet ekvivalens átalakításokkal egzakttá tenni?

Az első két kérdésre az alábbi tétel adja meg a választ, míg az utolsó kérdéssel a következő, 2.5.1 alfejezet foglalkozik.

Tétel.   A (58) differenciálegyenlet pontosan akkor egzakt, ha  
 \begin{displaymath}
\frac{\partial g}{\partial x_2}=\frac{\partial h}{\partial x_1}.\end{displaymath} (52)

Bizonyítás. Tételezzük fel először, hogy (58) egzakt és legyen F olyan kétszer folytonosan differenciálható függvény, melyre (60) és (61) teljesül.

Mivel F kétszer folytonosan differenciálható, ezért a (Young-tétel szerint) a vegyes másodrendű deriváltak egyenlőek, azaz  
 \begin{displaymath}
\frac{\partial^2 F}{\partial x_1\,\partial x_2}=
\frac{\partial^2 F}{\partial x_2\,\partial x_1}.\end{displaymath} (53)

Továbbá

(65), (66) és (67) összevetéséből látszik, hogy (64) valóban fennáll.


Most belátjuk: (64) elégséges ahhoz, hogy létezzen F, melyre (60) és (61) teljesül, azaz (58) egzakt. Bizonyításunk alkalmas lesz arra, hogy megfelelő F-et meg is kaphassunk.

A (60) alatti

\begin{displaymath}
\frac{\partial F}{\partial x_1}(x_1,x_2)=g(x_1,x_2)\end{displaymath}

összefüggés (amely tulajdonképpen egy F-re vonatkozó parciális differenciálegyenlet) minden rögzített x2-re egy , ,${y}^\prime(x)=g(x)$'' típusú közönséges differenciálegyenlet, amelynek F pontosan akkor megoldása, ha F valamilyen c1 egyváltozós függvénnyel felírható az  
 \begin{displaymath}
F(x_1,x_2)=\int{g(x_1,x_2)\,dx_1}+c_1(x_2)\end{displaymath} (54)
alakban (lásd a 2.1 alfejezetet). (Világos, hogy az integrálási állandó, c1(x2) függ az x2 paramétertől.)

Hasonlóan, F pontosan akkor elégíti ki (61)-t, ha létezik c2 egyváltozós függvény, amellyel  
 \begin{displaymath}
F(x_1,x_2)=\int{h(x_1,x_2)\,dx_2}+c_2(x_1).\end{displaymath} (55)

Be kell most bizonyítanunk, hogy (64) fennállta esetén (68) és (69) egyaránt fennáll valamilyen c1-gyel, illetve c2-vel. (Megjegyezzük, hogy konkrét feladatok esetén c1-et és c2-t próbálgatással rendszerint könnyű megtalálni.)

Jelöljük az (64)-ban szereplő, egymással egyenlő deriváltfüggvényeket r=r(x1,x2)-vel. Hasonló meggondolással, mint az előbb, a

\begin{displaymath}
\frac{\partial g}{\partial x_2}(x_1,x_2)=r(x_1,x_2)\end{displaymath}

összefüggésből a

\begin{displaymath}
g(x_1,x_2)=\int r(x_1,x_2)\,dx_2 + g_1(x_1)\end{displaymath}

egyenlőséget nyerjük. Ezt visszahelyettesítve (68)-be a vele ekvivalens  
 \begin{displaymath}
F(x_1,x_2)=\int\left(\int r(x_1,x_2)\,dx_2\right)\,dx_1+\int
 g_1(x_1)\,dx_1+c_1(x_2)\end{displaymath} (56)
előállítást kapjuk.

Hasonlóan, (69) egyenértékű az  
 \begin{displaymath}
F(x_1,x_2)=\int\left(\int r(x_1,x_2)\,dx_1\right)\,dx_2+\int
 g_2(x_2)\,dx_2+c_2(x_1)\end{displaymath} (57)
előállítással.

E két feltétel, (70) és (71) mindegyike fennáll, ha

\begin{displaymath}
c_1(x_2)=\int g_2(x_2)\,dx_2,\qquad c_2(x_1)=\int g_1(x_1)\,dx_1.\end{displaymath}

Ezzel a c1 és c2 függvénnyel tehát (68) (69) teljesül, ahonnan már következik (60) és (61), amit bizonyítanunk kellett.   


Lássunk most néhány példát az előzőek alkalmazására.

 



5-1. kidolgozott feladat. Oldjuk meg az

kezdetiérték-feladatot!

Megoldás: A kezdetiérték-feladatnak egyértelmű megoldása létezik, mert a differenciálegyenlet jobb oldalának az (x0,y0)=(1,2) környezetében y szerinti folytonos deriválhatósága miatt teljesíti a Lipschitz-feltételt (v.ö. egzisztencia és unicitási tétel, (1.4) alfejezet).

Átszorozva a differenciálegyenletet a jobb oldal nevezőjével rendezés után a

\begin{displaymath}
2xy+9x^2+(x^2-2y){y}^\prime=0\end{displaymath}

differenciálegyenlethez jutunk. Az átrendezést megtehettük, mert a szorzótényező, az eredeti differenciálegyenlet nevezője 0-tól különböző, legalábbis a kezdeti érték közelében: x=1 és y=2 esetén a nevező 4-1=3.

Vizsgáljuk meg, hogy az előálló differenciálegyenlet egzakt-e!

Mivel

ezért a parciális deriváltak egyenlősége miatt az egyenlet egzakt.

Keressünk megfelelő F függvényt!

$\frac{\displaystyle\partial F}{\displaystyle\partial x}=2xy+9x^2$, ezért  
 \begin{displaymath}
F(x,y)=\int(2xy+9x^2)\,dx=2y\,\frac{x^2}{2}+9\,\frac{x^3}{3}+c_1(y)=
x^2y+3x^3+c_1(y).\end{displaymath} (58)
Másrészt $\frac{\displaystyle\partial F}{\displaystyle\partial y}=x^2-2y$, ezért  
 \begin{displaymath}
F(x,y)=\int(x^2-2y)\,dy=x^2y-y^2+c_2(x).\end{displaymath} (59)
Összehasonlítva (72)-et és (73)-et könnyen láthatjuk, hogy

\begin{displaymath}
c_1(y)=-y^2,\qquad c_2(x)=3x^3\end{displaymath}

jó választás ahhoz, hogy a kívánt tulajdonságú F függvényhez jussunk. Ezután az

F(x,y)=x2y+3x3-y2

függvény felhasználásával a kezdetiérték-feladat megoldásaira az

x2y+3x3-y2=k

implicit alakot kapjuk, ahol k alkalmas valós szám. A kezdeti feltételből k-ra 2+3-4=k, azaz k=1 adódik, így a kezdetiérték-feladat megoldása kielégíti az

x2y+3x3-y2=1

egyenletet. Ez másodfokú y-ra nézve, amelyet megoldva (csak azt a gyököt tartva meg, amely a kezdeti feltételt is kielégíti) a kezdetiérték-feladat megoldása  
 \begin{displaymath}
y=\frac12\left(x^2+\sqrt{x^4+12x^3-4}\right).\end{displaymath} (60)

Megjegyezzük, hogy ha nem akarunk a feladat megoldása során az említett egzisztencia- és unicitási tételre hivatkozni, akkor elegendő az y-ra (74) alatt kapott formulát visszahelyettesíteni az eredeti differenciálegyenletbe, hogy meggyőződjünk: valóban kielégíti a differenciálegyenletet.

 



5-2. kidolgozott feladat. Igazoljuk, hogy a

\begin{displaymath}
12x^2y+y+2x+6+(4x^3+x+1){y}^\prime=0\end{displaymath}

differenciálegyenlet egzakt és adjuk meg az

y(0)=2

kezdeti értékhez tartozó megoldását!

Megoldás: Mivel

\begin{displaymath}
\frac{\partial}{\partial y}(12x^2y+y+2x+6)=12x^2+1\end{displaymath}

és

\begin{displaymath}
\frac{\partial}{\partial x}(4x^3+x+1)=12x^2+1,\end{displaymath}

ezért a differenciálegyenlet valóban egzakt.

Határozzuk meg most F-et!

\begin{displaymath}
\frac{\partial F}{\partial x}=12x^2y+y+2x+6,\end{displaymath}

ezért

\begin{displaymath}
F(x,y)=\int(12x^2y+y+2x+6)\,dx=4x^3y+xy+x^2+6x+c_1(y),\end{displaymath}

továbbá

\begin{displaymath}
\frac{\partial F}{\partial y}=4x^3+x+1,\end{displaymath}

ezért még

\begin{displaymath}
F(x,y)=\int(4x^3+x+1)\,dy=(4x^3+x+1)y+c_2(x)\end{displaymath}

is fennáll alkalmas c1 és c2 függvényekkel. Ezeket megválasztva a

\begin{displaymath}
c_1(y)=y,\qquad c_2(x)=x^2+6x\end{displaymath}

módon F-re az

F(x,y)=(4x3+x+1)y+x2+6x,

így a differenciálegyenlet megoldásaira a

\begin{displaymath}
(4x^3+x+1)y+x^2+6x=k,\qquad k\in{\rm I\! R}\end{displaymath}

összefüggést nyerjük.

A kezdeti feltételt figyelembe véve k=2 adódik, ezért a kezdetiérték-feladat megoldása:

\begin{displaymath}
y=\frac{-x^2-6x+2}{4x^3+x+1}.\end{displaymath}



 



5-3. kidolgozott feladat. Oldjuk meg az

kezdetiérték-feladatot!

Megoldás: A differenciálegyenlet egzakt, hiszen a jobb oldalak egkyenlők az alábbi összefüggésekben:

F meghatározásakor az alábbiakat kapjuk.

\begin{displaymath}
\frac{\partial F}{\partial x}=1+y\cos(xy),\end{displaymath}

ezért

továbbá

\begin{displaymath}
\frac{\partial F}{\partial y}=x\cos(xy),\end{displaymath}

ezért

\begin{displaymath}
F(x,y)=\int(x\cos(xy))\,dy=x\frac{\sin(xy)}{x}+c_2(x)=\sin(xy)+c_2(x).\end{displaymath}

A

\begin{displaymath}
c_1(y)=0,\qquad c_2(x)=x\end{displaymath}

választással F-re

\begin{displaymath}
F(x,y)=x+\sin(xy)\end{displaymath}

adódik. A differenciálegyenlet megoldásait ezért az

\begin{displaymath}
x+\sin(xy)=k,\qquad k\in{\rm I\! R}\end{displaymath}

egyenletek megoldásai adják meg.

Az y(5)=0 kezdeti feltételt figyelembe véve $k=5+\sin(5\cdot0)=5$.Ezért a kezdetiérték-feladat megoldására az

\begin{displaymath}
x+\sin(xy)=5\end{displaymath}

implicit alakot kapjuk. Ebből explicit alakot is nyerhetünk:

\begin{displaymath}
y=\frac{\arcsin(5-x)}{x},\qquad 4\le x\le 6.\end{displaymath}





 
[*]
Dr. Horváth Zoltán:Bevezetés a differenciálegyenletek megoldásába
Készült a SZIF-MML-rendszer felhasználásával